Madagaszkár 8: Egy valóra vált álom...

Megérkeztünk utunk utolsó állomására, melyet Isten gondviselése juttatott nekünk.

Egy parányi szigeten voltunk (Ile aux Nattes), a turistáktól még nem felfedezett, tökéletesen csendes, biztonságos, családias környezetben. A La Petite Traversee üdülő néhány - saját fürdőszobával, WC-vel ellátott- faházból állt egy csodálatos környezetben. A házak körül buja vegetáció, két szabadon élő, szinte háziállat lemur, és egy elkényeztetett házikedvenc maki.

Ebben a házban laktunk, 20 lépésnyire a víztől.

A kép jobb alsó sarkában látszik egy szék, itt szoktam reggelenként üldögélni, gyönyörködni a napsütésben, míg a reggeli kávémra vártam.

Ezt már a székben ülve fényképeztem.
Szokásos reggeli kép, a bennszülöttek kenuikkal árut szállítanak a szigetre.

A lemúr Madagaszkár egyik szimbóluma, egy makifajta, amely úgy néz ki, mint egy mókussal és kutyával keresztezett macska.
A mi két lemúrunk szelíd és kíváncsi volt, naponta ott ugráltak a nyitott étkezőnk ablakaiban, sőt az asztalokon is. Az emberekhez azonban nem jöttek közel, nem úgy, mint a másik kis házikedvenc.

Ezt a kis makit pici kora óta neveli a tulajdonos, és már olyan, mint egy elkényeztetett gyerek. Mindenkire ráugrik, minden tányérba beleeszik az asztalon, végtelenül játékos kedvű és aranyos. Igazából nem is lehet haragudni rá.







A szigetet három óra alatt körbe lehet gyalogolni közvetlenül a vízparton, vagy a sekély tengervízben gázolva, vagy a partmenti sziklákra mászva, ha úgy jön a dagály.

Ezeket a képeket gyalogos szigetkerülésem alkalmával tettem, de megkerültük a szigetet piroggal is.

Az egyik kikötésünk utáni pillanatban bennszülött vezetőnkkel

Kókuszdiópálma ágaiból készült rácson halat sütöttünk, búvárkodtunk búvárpipával, gyönyörködve a szebbnél szebb korallokban, majd megmásztuk a partmenti magaslatot, ahonnan varázslatos panoráma tárult elénk.

A képen jól látható, hol kezdődik a nyílt óceán.
Mi tulajdonképpen egy lagunában voltunk, ahol a víz szinte forró volt és cápamentes.

A búvárpipás búvárkodás után kedvet éreztem az oxigénpalackos búvárkodáshoz is. Egy óra kiképzés a medence vizében, majd egy óra merülés az óceánban. Életemben először! Huszonéves társaimmal együtt!
A kép a merülés után készült, ahogy boldog mosollyal, de abszolut kimerülve állunk a búvárruhánkban.

Életemben először kipróbáltam a robogót is.
Átmentünk a nagyobb szigetre, Saint-Marie-re, és robogóval körbejártuk a szigetet.



                                                                                                 




Életem egyik legnagyobb álma volt, hogy egyszer eljussak egy olyan helyre, ahol végre nem fázom, ahol nem hideg a tengervíz, ahol fehér a homok, pálmafák bólogatnak a fejem felett - és eközben otthon tél van.

                                                                        Mi ez, ha nem Isten gondviselése?!