A héten megérkezett az
a magyar hölgy, aki itt lakik Prod községben, de az év nagy részében
Németországban dolgozik idősgondozóként. Szinte minden nap meglátogattam, jókat
beszélgettünk a finom német kávé mellett.
A helyiek egy része
szintén Németországban dolgozik. Meglátszik a házakon, amelyeknek a tulajdonosa
külföldről küldi haza a pénzt. Van, ahol
térfigyelő kamera vigyázza a biztonságot, van, ahol nincs bekötve a vezetékes
víz. Ezek az emberek a falu közepén lévő
forrásból hordják a vizet. Állítólag
nagyon jó íze van. Összegyűlnek a
forrásnál, üldögélnek, beszélgetnek - itt élik a társasági életet.
No meg persze a
kocsmában, ami szintén a falu középpontjában áll a templommal szemben.
Jókat beszélgettünk a
magyar hölggyel, akinek férje egyébként román, de már tud néhány magyar szót,
amit persze azonnal be is mutatott. Erre én is előálltam frissen megszerzett
román tudásommal.
Szombaton
Marosvásárhelyre mentünk egy fantasztikusan gyönyörű (és meglepően olcsó!)
szabadidő központba.
Elsődleges célunk a
standolás volt, illetve nekem az internet elérhetőség. A bázison most már
egyáltalán nincs internetünk – se gyors, se lassú…. A többséget persze
egyáltalán nem érdekli ez. Nem értik, nekem miért fontos. Azt hiszik,
szórakozom, játszom a világhálón. Nem tudják, hogy nemcsak a barátokkal,
családdal való kapcsolattartás miatt, de a pénzügyek intézése, az információk
elérhetősége miatt is életbevágó az internet. Szeretném küldeni a híreket blogom
olvasóinak, de így lehetetlenség. És persze csoportunk nagy része a családjával
együtt van itt, nekik nem hiányzik senki. Már nem is törődöm vele, hogy engem
függőnek tartanak, és jókat mulatnak azon, hogy most elvonókúrán vagyok…..Már
csak magamban bosszankodom, hogy nincs semmilyen kapcsolatom a világgal, hiszen
a mobiltelefon sem működik a térerő hiánya miatt. Jelentkezem minden olyan
programra, ami kimozdulást jelent erről a világtól teljesen elzárt helyről,
annak reményében, hogy talán tudok telefonálni vagy internetezni.
Most is így történt.
Eljöttünk fürödni Marosvásárhelyre, melynek 150.000 lakosa közül 47% magyar
(50% román, 2 % cigány).
Ez a székelyek
legnagyobb városa, az egyetlen olyan település Székelyföldön, amely a
középkorban szabad királyi városi címet kapott. Most megyei jogú város.
A Ceausescu-időszakban
itt különösen erősen folyt a románok betelepítése, így a románok aránya a
közelmúltban utolérte a magyarokét, és úgy tűnik, ez a tendencia folytatódik
napjainkban is. Én örültem, hogy a feliratok szinte mindenhol kétnyelvűek
voltak, és mindenfelé magyar szót hallottam. Ezen felbátorodva magyarul kértem
a belépőt a strand pénztáránál. A pénztáros – noha értette, mit mondok – nem
volt hajlandó magyarul beszélni velem…
Bent gyönyörű,
gondozott pázsit, különböző méretű és hőmérsékletű medencék, csúszdák, (német
társaim nem értették, miért kell a csúszásért külön fizetni, amikor megvettük a
belépőt….), játszóterek, vendéglátóipari egységek (lángos és kürtős kalács is
kapható!), hatalmas, árnyat adó fűzfák. Minden tökéletes, egészen addig, amíg
fel nem keresed a mellékhelyiséget…
Hazafelé természetesen
útba ejtettünk egy McDonald’,s-ot, ahol a többiek beleestek a hamburgerekbe –
én meg az internetkapcsolatba…. Ki tudja, mikor kerülhetek megint kapcsolatba a
világgal, a blogom olvasóival.
Azért sikerült néhány
képet készítenem a város főteréről, a Rózsák teréről.
Háttérben egy 1934-ben
épült, monumentális ortodox katedrális, amely sajnos nem a szépségéről vált ismertté,
sőt hírhedtté a magyar turisták körében. A templom előterében kétoldalt látható
ferskók díszmagyarba öltözött magyar urakat ábrázolnak, amint kínozzák, verik a
román parasztokat.
Ugyancsak a főtéren áll
a magyar népművészeti elemeket szecessziós stílussal ötvöző Kultúrpalota,
melynek tetejét Zsolnay- zománccserepek borítják.
A héten még egy
templomi koncerten is részt vettünk, amit a Moldvai Köztársaságból érkező
fiatalok adtak a prodi lakosoknak. Még mi is felléptünk, románul énekeltünk, illetve
az egyik dal szövegét minden olyan nyelven, amilyen nyelven beszélnek
csoportunk tagjai. A magyar szöveget én tanítottam be, nagyon szenvedtek tőle:
„Köszönöm Jézus, köszönöm teljes szívemből.” Sok volt benne a külföldieknek
szinte kimondhatatlan ’ö’ hang. A malagaszi mondatot könnyebben megtanulták a
madagaszkári házaspártól.
Mindenesetre nagy
sikerünk volt nekünk is, és a moldvai fiataloknak is. Ők még egy jelenetet is
előadtak az Újszövetségből (Máté 25,1-13), a Tíz szűz történetét.
„Vigyázzatok tehát,
mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!” (Mikor jön el újra Jézus)
Jaj de jó volt ezt olvasni! Jól nézel ki és nagyon hiányzol. A héten majd írok neked, de ugye írod, hogy nincs internetkapcsolat, de majd megírom az én sztorimat is, aztán majd olvasod, ha lesz neted! Én nem tartalak függőnek, hiszen a net tényleg fontos kapcsolat a mai világban.
VálaszTörlésPuszillak!
Köszönöm a biztató szavakat. Azonnal válaszoltam is, de persze rosszul tettem közzé, és csak most realizáltam, hogy a válaszom nem olvasható.
VálaszTörlésNem baj.
VálaszTörlés