Már lassan két hónapja, hogy Svájcban vagyok, mégis mindennap azt érzem, hogy ez csak egy álom. Minden olyan szép, olyan tökéletes. Fantasztikus emberek körülöttem, gyönyörű táj, egészséges ételek, mindig friss levegő és egész nap tanulmányozhatom a Bibliát. Kutathatom a titkait, elmélyülhetek mélységeiben, elmélkedhetek fantasztikus bölcsességén, végre megkapom a válaszokat életem miért-jeire.
Elém teszik a finom ételeket (a képen épp a hétvégi reggelihez készül a konyhában a kalács), kimossák a ruhámat, semmi mással nem kell foglalkoznom, csak azzal, mit mond nekem személyesen a Biblia.
És eközben- hihetetlen -, de rengeteget változom. Kezdem megtanulni, hogy nem kell tökéletesnek lennem, nem kell mindig görcsösen megfelelnem mások elvárásainak. Kezdem megtanulni ÉLVEZNI az életet - csak úgy, magáért az életért. Tanulok PIHENNI, lazítani, másokért élni - úgy tűnik, soha nem késő elkezdeni.
 |
| Egy kedves ajándék brazil szobatársamtól: Kedves Ildikó, Isten szeretett gyermeke vagy! |
Ez a képzés egy szanatórium nekem, mert amellett, hogy rengeteget tanulunk (én meg különösen, mert nem vagyok sem angol, sem német anyanyelvű, és sokkal több időre van szükségem egy-egy 30-40 oldalas anyag elolvasásához, megtanulásához, mint a többieknek), megtanítanak egyensúlyt teremteni a munka és pihenés között, amit én SOHA nem tudtam. Nekem az egész élet MUNKA volt. Kemény munka. Ezt hoztam otthonról. A kötelességtudatot, az állandó megfelelni vágyást. Csak akkor vagyok szerethető, és értékes, ha sokat dolgozom, ha tökéletes vagyok. Ami persze nem lehetek, de törekednem rá kötelesség!
 |
| A kandalló tüzénél üldögélve mesélek életemről társaimnak |
Itt azonban mindenhonnan az sugárzik, hogy ÉRTÉKES ember vagyok ÚGY, AHOGY VAGYOK: nem kell 100%-os tesztet írnom ahhoz, hogy szeressenek és elfogadjanak. És ha a vaktérképen a 100 helyből egyet sem találnék el, AKKOR is ÉRTÉKES ember vagyok!
Isten szemében értékes, szent és feddhetetlen vagyok. (Efezusi levél 1:4)
(A képen Pál apostol, talán épp azon gondolkodik, mit írjon az Efezusi gyülekezetnek.)
Megkaptam kegyelme minden gazdagságát, amelyet kiárasztott rám teljes bölcsességgel, megkaptam minden áldását, fiává fogadott Jézus Krisztus által. (Efezus 1:5-7)
Mindannyiunkat fiává fogadott. És mindannyian, akik ezt megértjük, mindannyian így viszonyulunk egymáshoz: szeretetben, elfogadásban. Mindannyian mások vagyunk, más kultúrából jöttünk, más családi háttérből, más személyiséggel, képességekkel, más élettapasztalattal, de egyek vagyunk a szeretetben, egymás elfogadásában, egymás segítésében.
Fantasztikus érzés!
Ezt megtapasztalni, és nap mint nap érezni - egy csoda!
Ezért érzem azt, hogy az egész csak álom.
De nem az, ez a valóság. Ez az, amire Isten teremtett és elhívott minket: szeressük egymást, ahogy Ő szeret minket: feltétel nélkül.
És eközben - szinte észrevétlenül - változunk, jobbak leszünk, figyelmesebbek egymás iránt, megszabadulunk önzésünk korlátaitól, megszabadulunk múltunk terheitől, az állandó bűntudatunktól, hogy nem vagyunk elég jók - szóval gyógyulunk. Felismerjük, kik is vagyunk valójában, mik az értékeink, ez önbizalmat ad, segít szeretettel közelíteni másokhoz.
Örülök ezeknek a felismeréseknek.
A kép a közeli kisvárosban, Lyss-ben készült. Ez egy 14.000 lakosú, hangulatos városka, mindössze 5 km-re tőlünk. Bementünk busszal, beültünk egy kávézóba, egyszerűen csak élveztük az életet, a napsütést, a kávét, a beszélgetést. A hétvégén még biciklivel is bementem, hogy mozogjak egy kicsit.
 |
| Szombat délutáni séta barátaimmal |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése