2013. november 24.

Lisszabon



Alig nyomták kezembe az iskola sikeres befejezését jelentő bizonyítványt, máris rohannom kellett, hogy elérjem a Marosvásárhelyről induló éjszakai buszt. Szerencsére kellemes szomszédom volt, így sikerült egy hosszú beszélgetéssel enyhíteni az éjszakai utazás kínjait. Odafelé, fél évvel korábban egy székely fiúval utaztam, most visszafelé egy csángó lánnyal. 32 évvel ezelőtt a moldvai csángók nyelvéről írtam a diplomamunkámat, de csak a lejegyzett szövegek alapján vizsgálódtam. Most hallottam életemben másodszor (mert két hónapja Erdélyben is beszéltem egy csángó hölggyel) igazi, ízes csángó beszédet. Mindez feledtette velem a hosszú utazás kényelmetlenségeit.

Egy óra késéssel értünk Budapestre. Egészen furcsa volt, hogy megértem, amit az emberek az utcán mellettem beszélnek... Egy - barátnőmnek tett - gyors élménybeszámoló után azonnal vissza kellett zökkennem a mindennapos pesti életbe. De nem túl sok időm maradt az akklimatizálódásra. Hátizsákom, bőröndöm ki sem pakoltam. Kihúztam néhány ruhadarabot, be a mosógépbe, rá a radiátorra. Szerencsére másnap hajnalra minden megszáradt. Bepakoltam a kisebbik bőröndbe, és 3:55-kor beszálltam a repülőtérre menő taxiba.

Irány Lisszabon, a Szabad Metodista Egyház európai vezetői konferenciája!

Ezt a konferenciát két évenként rendezik meg azért, hogy a pásztorok, a misszionáriusok, a helyi szabad metodista gyülekezetek vezetői kicseréljék tapasztalataikat, együtt gondolkodjanak néhány fontos kérdésről, és együtt imádkozzanak a közös célokért. Ebben az évben 75 vezető érkezett Sintrába Portugáliából, Spanyolországból, Franciaországból, Belgiumból, Szlovákiából, Magyarországról, Bulgáriából, Görögországból, az Egyesült Királyságból és az USA-ból.

A mi küldöttségünk egy része már megérkezett, én azonban két másik társammal együtt csak késő délután értem a közvetlenül az óceán partján fekvő hotelbe.



A Hotel Arribas Európa legnyugatibb pontján fekvő szálloda.

Kétágyas szobánk óriási ablakából, sőt az ágyamból láttam a fehér tajtékkal csapódó hatalmas hullámokat, hallottam az óceán szűnni nem akaró morajlását. Mint egy álom...

Pár napja még a végtelen szegénység pokoli bugyrait kellett megtapasztalnom, most a kényelem, a komfort, a jólét áldásait élvezhettem. Folyik a víz a csapból, tiszta a fürdőszoba. 

Mindennap új, vakítóan hófehér törölközők, friss ágynemű - és az óceán sós párája. Az étterem luxusa, a választék bősége, az udvarias, mindenre odafigyelő kiszolgálás. Végre finom kávé, és minden tiszta....

Hihetetlen!

Első nap még nem kezdődött el a hivatalos program, így volt idő kicsit megpihenni, és egyszerűen csak élvezni mindazt, amiről eddig még álmodni sem mertem. Ebéd után elnyúltam az ágyon, csak néztem a végtelen vizet, hallgattam a hullámok zenéjét, és szívem tele volt hálával, békével, nyugalommal.



Köszönöm Istenem, hogy mindezt lehetővé tetted számomra!!!





Természetesen az étterem ablakai is az óceánra néztek, így egyszerre gyönyörködhettem az ízekben és a látványban.






Nem tudtam betelni mindezzel! 

A hullámok, a felhők, a fények, a színek.... biztos, hogy nem álmodom?!




















Másnap megkezdődött a komoly munka. A 75 fős küldöttség külön szekciókban hallgatott előadásokat és gondolkodott együtt egy-egy probléma megoldásán.

A konferencia mottóját János evangéliumának 8. fejezetéből a 36. vers adta:

„Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.”

A legfontosabb témánk tehát a valódi szabadság volt: szabadság fizikailag, hiszen napjainkban több ember él rabszolgasorsban a Földön, mint a történelem során összesen. 

Sokat hallottunk az emberkereskedelemről,különösképpen a szex-rabszolgaság problémájáról.

Hogyan lehet úgy harcolni napjaink modern rabszolgasága ellen, hogy közben megteremtjük a feltételeket a kiszolgáltatott helyzetből kiszabadult embereknek az újrakezdésre? 

Beszéltünk a mentális szabadságról, hiszen szinte mindannyian szenvedünk valamilyen lelki megkötözöttségtől.

Küldöttségünk tagjaként Norbi arról beszélt, milyen kihívásokkal kell szembenéznie a XXI. századi Európában a pasztorál pszichológiának.

Beszéltünk arról a szabadságról, hogy tartozhassunk egy közösséghez, Krisztus Testéhez, mi például a Szabad Metodista Egyházhoz.

És szó volt a szolgálat szabadságáról pásztorként, misszionáriusként, vezetőként. De hallottunk nagyon jó tanításokat a Bibliából és a Szabad Metodista Egyház történetéről is.



A konferencia végén kinevezték az új pásztorokat és vezetőket, a konferencia során pedig minden nap bemutattak egy-egy új potenciális vezetőt. Szombat este velem készült interjú az európai vezetők előtt. 







Délutánonként beültünk a buszba, és körbejártuk a környéket. Meglátogattuk Sintrát, amely a portugál királyi család nyári székhelye volt. Palotái és kastélyai miatt napjaink kedvelt turisztikai célpontja.








Az ott töltött egy délután mi legfeljebb csak megérezhettünk valamit a történelmi hangulatból, benyomásokat kaphattunk, és vágyat, hogy újra meglátogassuk ezt a gyönyörű helyet.

A belváros szűk, macskaköves utcácskái, az utcatáblák csodálatos kerámiái, a meredek lépcsők, a turistákat szállító tuk-tuk-ok különleges, soha nem felejthető élményt, hangulatot varázsoltak.





















Nagyon vágytam arra is, hogy megnézzük a hegy tetején álló mór erődítményt, de erre már nem került sor.

Viszont megnéztük a Sintrától 18 km-re fekvő Cabo da Roca-t (Sziklafok), amely az európai szárazföld legnyugatibb pontja.( a legnyugatibb pont Bjargtangar, Izland )

A Sziklafok 140 méterre emelkedik a tenger szintje felett. A sziklák tetején 1772 óta áll a világítótorony, amely a XIX. századi átépítés után a mai napig működik. A torony 22 méter magas, és fényét már 25 tengeri mérföldről lehet látni.




A toronytól nem messze egy emlékmű magasodik az ég felé, tetején kereszt, a táblán a következő felirat: "Itt, ahol a föld véget ér és a tenger kezdődik". Az idézet Camoes -től, a portugálok nemzeti költőjétől származik.






Csodálatos volt a szikla tetején állva nézni a végtelen óceánt!




Innen Lisszabon felé vettük az irányt, de útközben megálltunk néhány különlegesen szép helyen.


Sokat fényképeztem az autóbuszból, természetesen pálmafákat is.



















Lisszabonba érve újra egy kis mediterrán hangulatot kaptunk. Az óceán felől fújó szél hatása itt már nem érződött, kellemes meleg volt, az út mentén bólogató pálmafák látványa pedig egyértelműen a nyarat jelentette számomra.


És ehhez még látni a Tejo folyón átívelő karcsú hidat, amely a kaliforniai Golden Gate tökéletes mása! A híd közel 2,5 km hosszú, ezzel a világ 21. leghosszabb függőhídja, 70 méterrel a víz felett halad át. 



A Felfedezések Emlékműve egyenesen elvarázsolt. Elölről egy kereszt alakú kardot, oldalról a jellegzetes portugál karavellát formázza a szoborcsoport, belül pedig a gyarmatok korát bemutató kiállítás várja a látogatókat.

Az emlékmű 52(!) méter magas, a rajta álló 33 szobor a felfedezések korában élt uralkodóknak, utazóknak, térképészeknek, művészeknek, tudósoknak, misszionáriusoknak állít emléket, hirdetve a portugál dicső múltat.

A hajóorrban álló alak maga Tengerész Henrik, az ő halálának 500. évfordulóján, 1960-ban avatták az emlékművet. Mögötte Vasco da Gama, Fernao Magalhaes és a többiek.





A történelem leheletét éreztem a monumentális emlékmű mellett. Felfedezők, akik nekivágtak a félelmetes, ismeretlen óceánnak, és új földrészeket ismertek meg! Milyen kicsik vagyunk a természet erejével szemben, és mégis újra és újra nekiindulunk, elhagyjuk az ismert partokat, hogy valami újat találjunk.











A világ a lábaim előtt hevert: a kőbe vésett térképen végigkövethettem a portugál tengerészek hódításait.




Persze a tengeren kalandozni veszélyes dolog, megeshet, hogy kalózok fogságába esik az ember....









Egyszer minden jónak vége szakad, a konferencia is befejeződött. 
Utolsó nap csak álltam a teraszon, könnyeimen át néztem az óceán fehéren kicsapódó hullámait, és folyton azt kérdezgettem magamtól: Ez TÉNYLEG igaz volt? 
Még készült néhány csoportkép, és ezzel búcsúztunk: Találkozunk két év múlva Szófiában!


2 megjegyzés:

  1. Érdekes uti- és élménybeszámoló ! Köszi kedves Ildikó !

    VálaszTörlés
  2. Köszi, elolvastam, szinte hallottam a hangodat közben.
    A lényeg: Szóval, ha a kalózok fogságába akarok esni, el kell mennem Lisszabonba...
    Speedy

    VálaszTörlés