2013. október 1.

Misszióban



Az első néhány napos akklimatizálódás után komolyan bekapcsolódtunk a Moldovai Köztársaságban folyó munkába.

A YWAM itt még csak indulófélben van, jelenleg dolgoznak azon, hogy hivatalosan is elfogadott szervezet legyenek. Mivel itt (is) virágzik a korrupció és nagy hagyományai vannak a bürokratikus ügyintézésnek, ezért nem könnyű beindítani egy alapítványt. Papírhegyek, engedélyek tömkelege, és mérhetetlenül sok, hivatalban eltöltött idő szükséges – a végtelen türelem mellett. Ezzel párhuzamosan persze folyik a gyakorlati munka is: kapcsolatépítés a helyi egyházakkal, evangelizálás, jószolgálati tevékenység, képzési tréning a vezetőknek.
Mi leginkább a fiatalokkal, tinédzserekkel kapcsolatos programokba kapcsolódtunk be, miközben megismertük az Üdvhadsereg, két baptista és egy ortodox közösség munkáját. 
















Mindenhol nagy hangsúlyt helyeznek az angol nyelv anyanyelvi tanárokkal történő tanítására. Meglátogattuk az órákat, meséltünk magunkról, és mivel mi magunk is három különböző nemzetet képviseltünk, jelenlétünkkel bizonyítottuk az angol nyelv ismeretének fontosságát. 

Közben az idő szokatlanul hűvösre fordult. Állandóan esik, hidegen fúj a szél (a szobában is, a rosszul záródó ablakok miatt), az utcákat víz-és sártenger borítja. Apartmanunkat lehetetlen száraz lábbal megközelíteni.


A közvilágítás nagyon gyér, szinte csak az üzletek fénye, és a lakásokból kiszűrődő világosság ad némi útmutatást a sötétben botorkálónak, ezért rendszerint nyakig sárosan és vizesen érkezünk haza az esti programokról a jéghideg lakásba. Időnként az az érzésem, hogy testünk melegével fűtjük az apartmant, amit egy kétgyerekes családdal osztunk meg. Körülöttem mindenki beteg, náthás, tüsszög, köhög, herpeszes szájú, én próbálom tömni magamba az otthonról hozott vitaminokat. De mindig van meleg víz! Ez egy csoda!!

Az internet csak közvetlenül az ablakban működik, ahol süvít be a szél.

















Bibliatanulmányozás a közös pléd alatt.


A hétvégék a leginkább mozgalmasak, amikor az emberek jobban ráérnek közösségbe járni. Tartottunk bibliai foglalkozásokat fiataloknak, tinédzsereknek, játszottunk drámajátékot, vezettünk kiscsoportos foglalkozásokat, én pedig egyszer egy bibliaórát. A foglalkozások érdekessége mindig az, hogy legalább két, de inkább három nyelven folynak (angol, orosz, román). A rengeteg tolmácsolás miatt kicsit nehézkes a kommunikáció, de nagyon sok mulatságos szituációt is eredményez ez a többnyelvűség.









 






Vasárnaponként reggeli és délutáni istentiszteletre is megyünk, de mindig más helyre. Mindenhol beszámolunk életünkről, megosztjuk tapasztalatainkat (többszörös tolmácsolással). Voltunk olyan faluban, ahol annyira tartják a hagyományokat, hogy a nők csak szoknyában és kendőben léphetnek be a templomba. Ékszer viselése, smink határozottan tilos! Nagyon szenvedtem a szoknyától, mert rettentő hideg volt, és a kölcsön kapott harisnya körülbelül annyit melegített, mint egy pókháló. Természetesen a szoknyát és a kendőt is kölcsönbe kaptam.

 
















A hideg miatt előbb befejeződött a szüret is. Az idén bőséges termés volt, a híres moldovai szőlőből nekünk is jutott.




Elérkezett a búcsú ideje is, amit mexikói vacsorával, amerikai és moldovai sütőtök tortával ünnepeltünk.





Aztán imádkoztunk a Moldovai Köztársaságért, ahol hasonló gondokkal küzdenek az emberek, mint a legtöbb posztkommunista országban, így Magyarországon is. Itt azonban  nagyon erős az orosz befolyás. A rendszerváltás után ez volt az egyetlen ország az egykori kommunista országok közül, ahol kommunista kormányt választottak.
A kevés munkalehetőség miatt a fiatalok elhagyják hazájukat, mert külföldön jobban boldogulnak. A családok szétesnek, mert vagy a családfő vagy mindkét szülő nyugaton dolgozik. Rengeteg az árva, és a kulccsal nyakában az utcán kóborló gyerek. Kilátástalanság, szegénység, korrupció mindenütt, de az emberek nyitottabbak Isten szeretetének elfogadásra, mint otthon.És Isten hűséges, megsegíti a hozzá fordulókat. De szükséges az egyéni és a nemzeti megbánás egyaránt.




"Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek. Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket.  Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám." 
(Jeremiás 29,11)

1 megjegyzés:

  1. Ádámnak ezt meg fogom mutatni, hogy jobban értékelje ami van neki...:)

    VálaszTörlés