Mindössze négy kocsi áll előttünk a határon, de a sor lassan halad. A moldovai határon még csak-csak átjutunk, de a belépés Romániába - egy norvég rendszámú autóval - kicsit körülményes. A határőr kipakoltatja a dugig megrakott csomagtartót. Nem érti, miért van ennyi cuccunk. Valamit nagyon keres. Nekem egy nagy hátizsákom van, a többieknek több kisebb. Természetesen a nagy hátizsák tartalma érdekli. Először kívülről végigtapogatja a hátizsákot. A Bibliámat berakodáskor már alig bírtam belegyömöszölni a zsákba, most kicsit kidudorodik, ami rögtön felkelti a buzgó határőr érdeklődését. Int, hogy szedjem ki a gyanús darabot. Láthatóan csalódott, ezért személyesen kezdi átvizsgálni hátizsákom tartalmát. És mivel elég mély a zsák, könyékig matat benne, kis híján beleesik, de lelkiismeretesen végigtapogat minden egyes alsóneműt, zoknit, papucsot, törölközőt, hajsampont. Kitartó munkáját nem koronázza siker - nem talál semmi említésre méltót. Ezután a kézitáskák következnek. Csak egyre kíváncsi, az enyémre. A többiek nem mernek felnevetni, csak utólag elemzik a történteket: hogy lehet az, hogy mindig az én cuccaimat szúrja ki?
80 perc várakozás után végre beléphetünk Romániába. Társaim nagyon örülnek, hogy nem kell többet orosz beszédet hallgatni. Ők nem értették az oroszt, én nem értem a románt.
Elérjük Galati-t, Románia második legnagyobb kikötőjét. Komppal átkelünk az egyik Duna-ág másik partjára. Szörnyen hidegen fúj a szél.
Már sötétedik, mire beérünk Konstancába.
Némi keresgélés és telefonos segítség után megtaláljuk az internetcafét, ennek egyik emeleti szobájában lesz a szállásunk. Beköltözünk és végre ÁGYBAN fogunk aludni!! Nem a földön, nem matracon! És van fűtés a szobában!
Másnap reggel rövid tengerparti séta következik. Hurrá, itt a Fekete-tenger! Még sohasem láttam.
Érdekes, hogy itt is "ellopják" a menyasszonyt, mint nálunk, és a vőlegény tréfás feladatok megoldása során szabadítja ki. Éjfél után a menyasszonyi torta felvágása és elfogyasztása után a fiatal pár a csillagszórót tartó vendégek sorfala között kivonult az étteremből, beült a kocsiba, és elindult a nászútra.
Hétfőn elkezdődött a munka, bekapcsolódtunk a YWAM gyerekprogramjába. Konstanca egyik lakótelepén 900 szegény sorsú, jobbára muszlim török és roma család él, az ő gyerekeikkel foglalkozik jelenleg egy fiatal holland házaspár (egy 9 hónapos babával). Hetente több alkalommal összegyűlnek a gyerekek a téren, énekelnek, játszanak együtt, közben szeretetet kapnak, egy kis tanítást a Bibliából, játék közben fejlődik a szabálytudatuk, az alkalmazkodó készségük, de a legfontosabb, hogy érzik a feléjük áradó szeretetet és figyelmet.
A héten három délutánt töltöttünk együtt a téren. Átlagban 25-40 gyerek csatlakozott a játékokhoz, 3-15 éves korúak. Énekelni nagyon szeretnek, a rövid kis bibliai üzenetet is megértik, a játékok során azonban nagyon kell figyelni, mert hamar felborul a rend. Számomra megint csak kihívás volt, hogy nem beszélem a nyelvüket, és engem állandóan tolmácsolni kellett. De nagyon hamar barátkoznak, nagyon nyitottak, második nap már rohantak oda hozzám is, csimpaszkodtak a nyakamba. Látszik, hogy ki vannak éhezve a szeretetre!
Érdekes látni, hogy a nők fürdőköpenyben sétálnak az utcán, a ruhák pedig az utcán száradnak.
A negyedik nap délutánján a fiúknak focibajnokságot rendeztünk, a lányok egy részével pedig gyöngyöt fűztünk, közben énekeltünk, beszélgettünk (én persze csak tolmácsolással), és sütőtök sütit ettünk.
A hét egyik napján ellátogattunk egy árvákat nevelő otthonba. Kilenc - 6-17 éves fiú lakik együtt a nevelővel egy csodaszép házban. A fiúk minden házimunkát elvégeznek, végtelenül tisztelettudóak, udvariasak, kedvesek. Az angol nyelvvel még csak most ismerkednek, de bátran próbálnak kommunikálni.
A kertben most kezdődik az ökoprogram megvalósítása. Ennek lényege, hogy megtanítják az embereket, hogyan lehet kis területen, természetes körülmények között megtermelni saját élelmüket. Egy helyen a zöldségeket és a halakat, kevés víz felhasználásával.
Segítettünk fából elkészíteni a kereteket a zöldségtermesztéshez. A szükséges faanyagot útközben vásároltuk meg. A helyszínen méretre vágtuk, összeszegeltük, végül alapozóval lekentük a kereteket.
A fizikai munka után este a nemzetközi internetkávézó várt minket. Ez a Konstancában tanuló külföldi diákok kedvelt tartózkodási helye, ahol egy kávé, egy shake mellett sok érdekes emberrel lehet megismerkedni, és mindig van valamilyen kulturális program is. Ezen az esten Oregon államot mutatta be két oregoni fiatal egy rövid, videóval egybekötött érdekes előadáson. És mivel Oregon híres a speciális kagylóleveséről, még el is készítették nekünk, és frissen, forrón meg is kóstolhattuk. Tényleg finom volt!
Nagyon élveztem ezt az estet, mert sok - különböző országból érkező - angolul beszélő fiatallal volt lehetőségem megismerkedni, beszélgetni, címet cserélni. Különösen egy norvég és holland fiatalokból álló csoporttal barátkoztam össze. Ők a YWAM EURO team
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése