Élet a nyomorban...

A héten meglátogattuk az egyik roma falut, és azt hiszem, az ott látottak örök életre nyomot hagytak bennem.

Olyan mérhetetlen szegénységgel találkoztam, amilyet én még soha nem tapasztaltam. Valószínű, hogy ilyen roma falvak otthon is vannak, nekem azonban úgy látszik Erdélybe kellett jönnöm, hogy ilyet lássak.

A falu a 14-es számú főútvonal mellett fekszik, Segesvár és Meggyes között. Gyönyörű erődtemplomát már nem használják. A lakók többsége roma, munka, remény és jövőkép nélkül. A házakban nincs vezetékes víz, a falu egyetlen kútjának vize pedig olyan szennyezett, hogy az emberek megbetegszenek a víztől. A kút körül most is mindenütt szemét hevert.

Ahogy közeledtünk, szutykos gyerekek kíváncsi hada lepett meg minket. Fényképezőgépemet látva azonnal pózolni kezdtek, és követelték, hogy fényképezzem le őket, majd látni akarták magukat a képen. Táskámat rángatták, valamit nagyon magyaráztak, valószínűleg pénzt vagy ennivalót koldultak. Több gyerek mezítláb, az egyik kisfiú pedig teljesen meztelen volt.

A gyerekek után megjelentek az asszonyok is.

A düledező házak közé húzott köteleken, de még a budi tetején is ruhák száradtak.

Beléptünk az egyik „házba”,

ahol a fiatal szülők 8 (!) gyermekkel együtt lakják a két kis helyiséget. A kilencedik gyermek anyuka hasában….

Apuka a másik szobában vékony faágakkal dolgozott valamit.

A „konyha” a másik helyiségben volt, aminek egyetlen berendezési tárgya egy széles ágy sok takaróval, illetve a vizes pad.

Az ajtóból ráláttunk a másik, hasonló állapotban levő házra.

De a többi ház sem volt jobb állagú.

Az utóbbi ház szobája:

A konyhában, az asztalon hagyott ételmaradékból egy egér lakmározott éppen jóízűen. A látványtól annyira megdermedtem, hogy még fényképezni is elfelejtettem….

Az asszonyok az udvaron mostak műanyag kádban, de némely ház tetején parabola antennát is felfedeztem.

A falu többi része kicsit jobb körülmények között él, de ez az elkülönült roma telep – ahol közel 100 család él - maga volt a megtestesült nyomor!

A YWAM Helyreállító Egyesülete hónapok óta dolgozik azon, hogy befektetőket, támogatókat hozzon a falunak. Hiszen gyönyörű a táj, páratlan szépségű az erődtemplom, kiváló turisztikai központ lehetne a község, az idegenforgalom és a felújítási project munkát adhatna az embereknek.

De addig is, amíg ez megvalósul, a roma gyerekeknek hetente foglalkozásokat tartanak, játszanak, szeretik, tanítják őket, és minden vasárnap istentisztelet várja a Jézus szeretetére éhezőket.

Sokkoló volt ez a látogatás, de ráébresztett arra, hogy mennyire jó körülmények között élünk mi, a folyton panaszkodó magyarok a magunk kis komfort zónájában. Hazafelé menet pedig egyre csak az járt a fejemben, hogyan lehet megértetni ezekkel az emberekkel, hogy Isten szereti őket is, és nagyszerű terve van külön-külön mindannyiuk, de az egész falu számára egyaránt?!