Gyönyörű helyen
lakunk. Sokszor érzem, hogy része vagyok
a természetnek, az erdőnek, a levegőnek, a frissen kaszált, száradó fű
illatának.
A faluban közel 100
család él (senki nem tudja pontosan mennyi) meghitt közösségben a természettel.
Pár lépés a poros „főutcáról”, és máris az erdő szélén állok. Olyan csend,
olyan nyugalom honol mindenütt! Néha-néha távolról egy-egy juhnyáj kolompszava
hallatszik. Nem nehéz őzekkel találkozni, sőt egyszer egy róka is átszaladt
előttem az úton.
Gyönyörködöm a felhők
formájában, az erdő méltóságteljes csendjében, a környező hegyek karéjában, a színpompás
vadvirágokban. Minden, minden a Teremtés nagyszerűségét dicséri! Úgy érzem
magam, olyan nyugalomban, biztonságban, mintha Isten tenyerén ülnék…..
A reggeli
csendességeimet át kellett szerveznem délutáni, esti alkalmakra, ilyenkor
teljesen más hangulata van az erdőnek. (Reggel 6-tól fél 7-ig futok, utána 20
perc reggeli torna, majd reggelikészítés 20 főnek. Muszáj mozognom, mert nem
férek bele a ruháimba…)
Sokszor teszünk
hosszabb-rövidebb kerékpártúrát a környéken, és mindig felfedezünk újabb és
újabb gyönyörűségeket a vidéken.
A természetközelségnek persze vannak árnyoldalai is. Öt kilométerre vagyunk a legközelebbi betonúttól, és a bekötőút olyan poros, hogy én ennyi port még életemben nem láttam.
Ezt a kellemetlenséget
leszámítva, mi nagyon európai módon lakunk. Elhelyezésünk és ellátásunk
teljesen német minta szerinti. Húsz emberre hat(!) fürdőszoba WC-vel. A napi
négy étkezés olyan bőséges és minőségi, hogy már komoly gondjaim vannak a
nadrágjaim bőségével.
De reggelire igazi tehéntejet iszunk, frissen készített házi juhsajtot eszünk, a kávét pedig az igazi tej igazi színe ízesíti. Esténként a tábortűznél nem szalonnát, hanem nyers kenyértésztát és virslit szúrunk a nyársra.
Ráadásul a főétkezés az esti vacsora 6:30-kor, 2-3 féle főétel, sütemények, gyümölcs. Én, aki soha nem szoktam vacsorázni. Jaj!!!
De reggelire igazi tehéntejet iszunk, frissen készített házi juhsajtot eszünk, a kávét pedig az igazi tej igazi színe ízesíti. Esténként a tábortűznél nem szalonnát, hanem nyers kenyértésztát és virslit szúrunk a nyársra.
Ráadásul a főétkezés az esti vacsora 6:30-kor, 2-3 féle főétel, sütemények, gyümölcs. Én, aki soha nem szoktam vacsorázni. Jaj!!!
Sokszor vendégeskednek
nálunk más szervezésű csoportok, ilyenkor még több finomság kerül az asztalra.
Fánk, palacsinta, különböző gyümölcsös sütik, kuglófok….Jaj!!!!
Mivel nemzetközi csapat
vagyunk, és igyekszünk megismerni egymás kultúráját, amit ugye legjobban az
adott nemzet konyháján keresztül lehet, mindig van egy-egy nemzeti nap. Már
ettünk thaiföldi ételt, madagaszkárit, mexikóit, norvégot, rengeteg németet,
természetesen románt (kukoricakása minden formában, töltött káposzta, levesek),
magyar gulyást, és most a lángos miatt rágják a fülem. A hét végén a középkori
fesztiválon lehetett lángost kapni, és akik megkóstolták, teljesen
belebolondultak. Félek, ha egyszer sütök, utána állandóan szerepelni fog az
étlapon….:))
Igen, vasárnap sikerült
bejutni Segesvárra, a középkori fesztiválra. Ez Erdély egyik legismertebb nyári
ifjúsági találkozója. A többnapos rendezvény középkori zenét, vásári
komédiákat, játékokat bemutató fesztivál rengeteg turistával. Állítólag
ilyenkor a város lakosságának száma megduplázódik. Persze itt is arról szól minden,
hogy együnk, igyunk, költsük a pénzünket!
Azért nekem sikerült
látnom néhány középkori csatajelenetet, békés életképet, találkoztam
páncélinges vitézekkel, sőt megérezhettem a kalodába zárás ízét is…
Jaj de jó volt ezt olvasni. Örülök, hogy normálisan étkezel. Csodásak a fotók és nagyon élvezetes mindig olvasni a történeteidet.
VálaszTörlésPuszillak!