2013. augusztus 5.

Isten tenyerén





Gyönyörű helyen lakunk.  Sokszor érzem, hogy része vagyok a természetnek, az erdőnek, a levegőnek, a frissen kaszált, száradó fű illatának.
A faluban közel 100 család él (senki nem tudja pontosan mennyi) meghitt közösségben a természettel. Pár lépés a poros „főutcáról”, és máris az erdő szélén állok. Olyan csend, olyan nyugalom honol mindenütt! Néha-néha távolról egy-egy juhnyáj kolompszava hallatszik. Nem nehéz őzekkel találkozni, sőt egyszer egy róka is átszaladt előttem az úton.


Gyönyörködöm a felhők formájában, az erdő méltóságteljes csendjében, a környező hegyek karéjában, a színpompás vadvirágokban. Minden, minden a Teremtés nagyszerűségét dicséri! Úgy érzem magam, olyan nyugalomban, biztonságban, mintha Isten tenyerén ülnék…..


A reggeli csendességeimet át kellett szerveznem délutáni, esti alkalmakra, ilyenkor teljesen más hangulata van az erdőnek. (Reggel 6-tól fél 7-ig futok, utána 20 perc reggeli torna, majd reggelikészítés 20 főnek. Muszáj mozognom, mert nem férek bele a ruháimba…)
Sokszor teszünk hosszabb-rövidebb kerékpártúrát a környéken, és mindig felfedezünk újabb és újabb gyönyörűségeket a vidéken.


A természetközelségnek persze vannak árnyoldalai is. Öt kilométerre vagyunk a legközelebbi betonúttól, és a bekötőút olyan poros, hogy én ennyi port még életemben nem láttam.


Ezt a kellemetlenséget leszámítva, mi nagyon európai módon lakunk. Elhelyezésünk és ellátásunk teljesen német minta szerinti. Húsz emberre hat(!) fürdőszoba WC-vel. A napi négy étkezés olyan bőséges és minőségi, hogy már komoly gondjaim vannak a nadrágjaim bőségével.
De reggelire igazi tehéntejet iszunk, frissen készített házi juhsajtot eszünk, a kávét pedig az igazi tej igazi színe ízesíti. Esténként a tábortűznél nem szalonnát, hanem nyers kenyértésztát és virslit szúrunk a nyársra.


Ráadásul a főétkezés az esti vacsora 6:30-kor, 2-3 féle főétel, sütemények, gyümölcs. Én, aki soha nem szoktam vacsorázni. Jaj!!!
Sokszor vendégeskednek nálunk más szervezésű csoportok, ilyenkor még több finomság kerül az asztalra. Fánk, palacsinta, különböző gyümölcsös sütik, kuglófok….Jaj!!!! 


Mivel nemzetközi csapat vagyunk, és igyekszünk megismerni egymás kultúráját, amit ugye legjobban az adott nemzet konyháján keresztül lehet, mindig van egy-egy nemzeti nap. Már ettünk thaiföldi ételt, madagaszkárit, mexikóit, norvégot, rengeteg németet, természetesen románt (kukoricakása minden formában, töltött káposzta, levesek), magyar gulyást, és most a lángos miatt rágják a fülem. A hét végén a középkori fesztiválon lehetett lángost kapni, és akik megkóstolták, teljesen belebolondultak. Félek, ha egyszer sütök, utána állandóan szerepelni fog az étlapon….:))
Igen, vasárnap sikerült bejutni Segesvárra, a középkori fesztiválra. Ez Erdély egyik legismertebb nyári ifjúsági találkozója. A többnapos rendezvény középkori zenét, vásári komédiákat, játékokat bemutató fesztivál rengeteg turistával. Állítólag ilyenkor a város lakosságának száma megduplázódik. Persze itt is arról szól minden, hogy együnk, igyunk, költsük a pénzünket! 

Azért nekem sikerült látnom néhány középkori csatajelenetet, békés életképet, találkoztam páncélinges vitézekkel, sőt megérezhettem a kalodába zárás ízét is…







A vasárnapi istentiszteletre meg én vihettem a szomszéd településre 6 embert a nagy Citroen Jumpy-val! 







1 megjegyzés:

  1. Jaj de jó volt ezt olvasni. Örülök, hogy normálisan étkezel. Csodásak a fotók és nagyon élvezetes mindig olvasni a történeteidet.
    Puszillak!

    VálaszTörlés