2013. július 20.

Egy hét Dean Shermannal





Alig érkeztünk meg a családi táborból, máris új feladatok vártak ránk.
                                                                                Kis csapatunk a hazaindulás előtt

Amíg mi Deznán időztünk, 25 norvég fiatal lakott a helyünkön, akik azért jöttek, hogy segítsenek három környékbeli faluban néhány ház újjáépítésében, és evangelizációs programok szervezésében – főként gyerekek és tinédzserek számára. A szellemi táplálékon túl konkrét segítséget is hoztak: építőanyagot és anyagi támogatást. A hétvégén ők hazautaztak, mi megérkeztünk, és velünk szinte egy időben 25 újabb fiatal egy másik romániai tanítványképző iskolából. 
Ez a nemzetközi csoport több kisgyermekes családból állt: portugál apuka (csak franciául beszélt), svájci anyuka három gyönyörű kislánnyal, német apuka, filippinó anyuka két csodaszép kislánnyal, amerikai anyuka, brit apuka két kisgyermekkel, fiatal román házaspár egy örökbefogadott magyar kislánnyal.

Tele volt a ház élettel, gyerekzsivajjal, reggelenként már 50 főre terítettem, főztem a teát, kávét vödörszámra. Szerencsére végig remek időnk volt, így minden étkezést meg tudtunk oldani a szőlőlugas árnyékában. Délutánonként sportprogramok, este Ki mit tud?, tábortűz és jóízű beszélgetések.


Délelőttönként tanítást hallgattunk az USÁ-ból érkezett kiváló teológia professzortól, Dean Shermantól. A Relationships (Kapcsolatok) című könyvét tavaly karácsonykor Petra olvasta, ő hívta fel a figyelmemet néhány részletre, amelyek segítettek megérteni nekem, miért mennek tönkre szinte törvényszerűen az emberi kapcsolatok, és hogyan lehet javítani ezen. Amikor meghallottam, hogy személyesen fogom megismerni a professzor urat, nagy öröm töltött el. És nem csalódtam, valóban egy nagy tudású, végtelenül kedves, egyszerű, jó humorú embert ismertem meg benne. 




Délelőtti előadásaira a környező romániai városokból is eljöttek – az elsősorban az angolul beszélő – érdeklődők, így már kinőttük az előadótermet.  A szomszédos – használaton kívüli – lutheránus templomot takarítottuk ki (még három, félig aszott denevértetemet is találtunk, a pókhálókról már nem is beszélve), csinosítottuk ki, tettük használhatóvá az előadások számára.


Az előadások az Efezusi levél 6. részének 10-20. versére épültek.
Isten első parancsa ez volt a Paradicsomban élő első emberpárnak: „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön mozgó minden élőlényen!”
Ők azonban nem elégedtek meg mindezzel, Isten tudására vágytak, ettek a tiltott gyümölcsből. Nem engedelmeskedtek Isten parancsának, bűnt követtek el, jó kapcsolatuk megszakadt Teremtőjükkel. 
Innentől kezdve már nem a föld élőlényein, hanem egymáson uralkodtak az emberek.
És teszik ezt a mai napig. Férj uralkodik a feleségén, feleség a férjén, főnök a beosztottján, szülő a gyermekén, gyermek a szülein, egyik nemzet a másikon….
A bűn nem más, mint rossz kapcsolat.

A bűn következményeképpen uralkodik rajtunk a halál, vagyis maga a Sátán. De Jézus legyőzte a halált.
„…ahogyan egynek a vétke lett minden ember számára kárhozattá, úgy lett egynek az igazsága minden ember számára az élet megigazulásává.”(Róma 5,18)
Jézus nemcsak bűneink miatt halt meg, hanem, hogy „halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt.” (Zsidók 2,14)

Akiben Jézus él, az örökké él, mert  megszabadult a halál fogságából.
Amíg azonban itt élünk a földön, itt kell harcolnunk a szellemi sötétség ellen. „Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen.” (Efezus 6,12)
Fegyvereink azonban ne földi fegyverek legyenek, mert ezek nem tudják megváltoztatni az emberi szívet. Öltsük fel Isten fegyverzetét: az igazságszeretetet, a békességet, vegyük fel a megigazulás páncélját, a hit pajzsát, az üdvösség sisakját, a Lélek kardját, mely az Isten beszéde. 
Harcoljunk imával a Sátán ellen! „Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.” (Jakab 5, 16)
„Az ima erejénél csak Isten nagyobb”
De aki imádkozik, annak HINNIE is kell, hogy megkapja, amit kér a Mennyei Atyától. „Hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor, és ide-oda hajt. Ne gondolja az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól….”(Jakab 1,6-7)
Legyen a hitünk aktív, ne csak eljárjunk vasárnaponként a templomba! 
Legyen élő, közvetlen kapcsolatunk Istennel! 
Töltsünk vele időt, imában, csendes áhitatban! 
Mert csak úgy kérhetünk tőle bármit is, ha eléggé ismerjük őt.

















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése